Hand craz ;)

Birdy with hot tea

Four different colour variations  

Digital outline

Original sketch

Birdy in clay ;)

Tap&Bi are playing card games

Hand drawing practice

Tap&Bi have a filmstrip night

Tap&Bi on the market

Tap&Bi and the juice with ginger

Tap&Bi and the window

Pirinyózsák - Christmas card illustration

I've made this christmas card illustration for a small company which makes some baby clothes. Here is the link to the shop.
https://www.facebook.com/pg/Piriny%C3%B3zs%C3%A1k-174716126345688/posts/?ref=page_internal

Tap&Bi and the birthdays

So my mum turned to 60 at the end of October and I didn't find time to make her a drawing only now and my boyfriend has a birthday today. So for both of them, happy birthday :)

This is for him.

And this one is for her!!! 

Tap&Bi by the waste bins

Tap&Bi are drawing together

https://www.meetup.com/Character-Design-Budapest/

Short story written for storyboard practice

The flower shop is closed. Alison just arrives to open it. Bea is already waiting there.

Bea: Hey! Good morning, so I'm here again. 

Alison: Good morning. Sorry, I cannot let you in yet. It's 5 mins to 10.

Bea: Yeah...(She looks at her watch.) No problem, I can wait. 

Alison closes the door and turns the key. Looks at Bea.

Bea shows the cool, all right sign with her hands.

Bea looks at her feet and crouches by the window of the shop.

A young guy rushes to the door and knocks on it, like his life depends on it. 

Richie: Hey, is anyone here? I need to buy a bunch of flowers for my granny. She is turning 85 now. Hello? Is it not 10 yet?

Bea: Hey, dude! It's 3 minutes to go. Calm down, you are too early. 

Richie: Well, thanks, but I'm late already. Everyone is waiting for me...Hello?!?

Bea: Pfff

Alison: I'm coming? Something is wrong? 

Richie: Yeah, I'm late from the celebration of my granny. Could you make a bunch of flowers for an 85 years old grandma, please?

Alison: Yeah, sure. What flowers does she like? 

Richie: I dunno. She likes yellow, no, she likes red and violet, no more pink. Ahhh! I dunno. Could you do something nice? With a red ribbon and some green leaves? How much is going to be? I only have 10 bucks. Maybe from the orchids? What? It's 12 for one? No way!!! Then that and that and this! Or pfff, i trust you! Make something nice.

Alison: Okay, I got it.

Bea: Hey, dude, seriously, just calm down, you are going to have a heart attack.

Richie breaths heavily and his forehead is in sweat.

Alison: What about this one? It's very fresh and will last for 5 days. And this and that, here you go. (She quickly makes a beautiful bunch of flowers.) So it would be 10 bucks. (Holds in her hands.)

Richie throws the money on the desk and runs out, shouts thanks.

Bea: What a weirdo! Pfff. You were amazingly patient with him. If it would be me, I would throw him out...

Alison and Bea look at each other and smile...

Tap&Bi in the graveyard

When I was in Kuwait, I had a chance to help out backstage in a theatre of a school. I got the news in the morning that he passed away. I'm very sorry. I didn't know him well, but he was very nice with me. This drawing is for him and his memory. His name was Mike Hewlett. This a picture of him while giving me a bunch of flowers. 

Tap&Bi are on the market

Tap&Bi are watching a filmstrip

#inktober2017, Tap&Bi are shopping

#inktober2017 Tap&Bi

I have a finnish friend who was sad about seeing the first snow there.

I've sent her my drawing hoping it makes her feel otherwise. She wrote me back her story about a bad teacher who always sent them outside even in minus 40 and since then she is unable to be happy about snowing...

#inktober2017 Tap&Bi

#inktober2017 Tap&Bi, outside

Tap&Bi

Tap&Bi after the presentation

Tap&Bi in a bar, #inktober2017

Drámai szöveg egy pályázatra

Egy pályázati kiírásra született mű, első jelenet, első piszkozat.

Alma és Bori a könyvesboltban, hétfői nap, 2-3 óra között:

Bori: De miért nem?

Alma: Mert már nem hiszek neki, mert annyira eltávolodtunk az évek során, hogy nem hiszem, hogy lehetséges ezt bármilyen módon újraéleszteni. 

Bori: De akkor miért nem dolgoztok rajta? Már vannak ilyen-olyan párterápiák, nem akarjátok kipróbálni?

Alma: Én szívesen elmennék, hátha segít valamicskét. De ő, nem hajlandó semmi ilyenre. Egyszerűen elveti az ilyen ötleteket. Azt mondja, hogy én állandóan sírok és mindenbe belekötök, amit tesz. Hogy semmi sem jó, amit csinál. És így fölösleges lenne bárhova menni.

Bori: És ez így van?

Alma: Igen, mindig valahogy elront mindent, ahelyett hogy megjavítana.

Bori: Nem úgy értettem, hanem hogy az igaz, hogy te mindenbe belekötsz?

Hírtelen nagy csönd tàmadt. Alma megrökönyödött és magába roskadt, de mintha valamilyen düh félét is érzett volna, ami eltorzította arcvonásait. Majd hírtelen felállt és mérgében elkezdett pakolászni a boltban. Valahogy mindent nagyon elhanyagoltnak érzett és még az újonnan megérkezett könyves dobozokat is otthagyta, hogy majd holnap átnézi a rendelést. 

(Bori, kiállva a fényből, visszanézve Alma felé, narrátori szerepben, a közönséghez beszélve, piros fény Almán.)

Én a keze alá dolgoztam, megfogtam ezt, tartottam azt és próbáltam megérteni mi zajlik éppen.

Hàt igen, sokkal egyszerűbb elfoglalni magunkat valamifajta tevékenységgel, mint kielemezni tetteinket és megérteni saját magunkat.

(Visszalépve a könyvesboltba, kivilágítva)

Alma: Le tudnád porolni kérlek a könyveket a felső polcon, olyan poros minden.

Bori: Persze, semmi probléma, hisz ezért vagyok itt, hogy dolgozzak.

Alma: És utána össze tudnád pakolni a karton dobozokat is?

Bori: Oké. (Lágyan és megértően)

Bori:(kifelé a közönség felé beszél, belső monológ) Később még hozzámszólt és megkért pár dologra. De kerülte az előtte való beszélgetés témàjàt, sőt ragaszkodott a felszínes témák tárgyalására, még nevetést is színlelt egyes vevők kiszolgálása alkalmával. Sajnáltam, tiszta szívemből és tudtam, hogy nem tudok segíteni rajta, csak esetleg meghallgatni a panaszkodását, ha megint kibukik belőle. (Hatásszünet)

Nem azért sajnáltam, mert a férje nem néz rá és gondjaik vannak 13 éves együttélés után, hanem azért mert nem képes a saját hibáit látni. 

Mindig úgy gondoltam, hogy első a hibánk felismerése, utána meg megoldást kell rá találni, hogy változtassunk magunkon vagy a helyzeten és kész. Utána lehet folytatni a boldogságot, az életet...

Ez a darab egy fiatal lány visszaemlékezéseiből áll össze, szemelvényeknek is mondhatnánk. Azokból a meghatározó pillanatokból, amelyekből valami fontosat tanult, átélt vagy meghatározó hatással voltak életére.

Különböző helyszínek és emberek, különböző kultúrák találkozása, különböző időszakok, különböző ébredések.

Tap&Bi after the cinema, #inktober2017

Designing a website, logo and letterhead

I've found an other competition. Let's see, I'm not 100% happy with the result, but at least I've tried it.

http://szinhaz.hu/2017/09/25/palyazat_uj_arculat_kialakitasara

Tap&Bi comic strip was born in Inktober ;) and through a troubled mind :D

#inktober2017

v